Mihez kezdek majd, ha egyszer abbahagyom a sportot? Hiszen máshoz nem is értek...

Ez a félelem nagyon is valós. Sok sportoló érzi így, főleg akkor, amikor a sport az élete központi része volt gyerekkora óta.

A sportolói identitás kiemelése azért gyakori, mert sokan azt gondolják, hogy ez kell az elköteleződéshez. A sportoló koncentráljon a sportra, a sportban elért sikerekre, mert ez viszi előre, minden más csak elviszi az energiáit, elviszi a fókuszt. Azonban ez nem így van! A kettős-karrier, a több lábon álló identitás épp, hogy a sportbeli teljesítményt is fokozni tudja. De miért és hogyan?  

A sokoldalúság épp, hogy fenntartja a motivációt

Ezt a kérdést több tanulmány is vizsgálta, melyek közül Jiang és Wang, frissen, 2025-ben, a BMC Psychology folyóiratban publikált cikke különösképpen érdekes. Ebben azt vizsgálták, hogy hogyan hat a fiatal sportolók kiégésére az, hogy egyszerre milyen erős a "sportolói" és a "civil" identitásuk, illetve mennyire tudják jól összehangolni ezeket. Az eredmények nagyon beszédesek: azok a sportolók, akik nem csak sportolóként határozzák meg magukat, hanem más szerepeikben is aktívak és sikeresek, sokkal védettebbek a mentális kimerülés és a korai kiégés ellen.

Amikor csak a sport van kapaszkodónak

A sportolók életében (ahogy mindenki más életében) egyszerre több szerep is jelen van: egyszerre kell helytállniuk sportolóként, 'civil' emberként, csapattársként, barátként, gyerekként, szülőként...stb. Mégis, a teljesítménycentrikus sportközegben ezek közül a szerepek közül gyakran csak a "sportolói" identitás válik dominánssá. Nem feltétlen azért, mert a sportoló egyén ezt akarja, hanem mert a környezet – edzők, elvárások, versenyrendszer – ebbe az irányba tolja őt.

Ez önmagában még nem probléma, mindaddig, amíg nem csak ez az egyetlen kapaszkodója. De, ha minden önértékelése, jövőképe, biztonságérzete a sportteljesítményéhez kötődik, akkor egy sérülés, egy rossz szezon/verseny vagy akár egy kimaradt válogatott meghívó nemcsak frusztrációt, hanem egzisztenciális törést is okoz. 'Ha ez nem sikerült, akkor én béna vagyok, semmire nem vagyok jó.' 

A fentebb említett kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy az a fiatal, aki képes egyszerre jól működő 'civil' és sportolói identitást kialakítani, sokkal védettebbé válik a kiégés különböző formáival szemben. Egyszerűen azért, mert nem egyetlen lábon áll. Ha valami nem úgy sikerül a sportban, vannak más céljai, sikerei, amikből töltekezni tud, és amik megvédik attól, hogy egy-egy sportbeli kudarc után teljesen elveszítse önbizalmát. Ugyanez fordítva is érvényes, ha a sporton kívüli életében épp nehézségek adódnak, a sport adhat önbizalmat, élményt, értelmet. A több lábon álló identitás nem kioltják, hanem kiegészítik egymást, és ez az a belső egyensúly, ami hosszú távon is segít megőrizni a sportoló mentális egészségét.

De nincs időm rá

Sokszor hallom azt a mondatot, hogy nincs időm másra, minden percemet az edzések teszik ki, amikor pedig épp nem edzek, pihennem kell, hogy frissen tudjak menni edzésre. 

A versenysport valóban sok időt és energiát igényel. De nagyon veszélyes csak e köré szervezni az egész életünket. Egyrészt azért, mert a sportkarrier egyszer véget ér, ráadásul a legtöbb sport esetében viszonylag fiatalon (30-35 év között). Másrészt azért, mert az a sportoló, aki úgy megy a versenyre / meccsre, hogy ezen múlik számára minden (hisz ez az egy dolog az életében, ami fontos neki), sokkal nagyobb terhet cipel, mint az, aki tudja magáról, hogy ő másban is értékes, jó. 

Így a sporton kívüli életre való idő szakítás valójában nem a sporttól veszi el az időt, hanem pont, hogy a sportteljesítmény tekintetében is előnyös, és mint egyfajta befektetés működik

Fontos, és központi szerepet játszik a sport, de testünknek és lelkünknek szüksége van arra, hogy másban is kiteljesedjünk, hogy tudjuk nem csak egy dolog van az életünkben, ami meghatároz minket. Ebben segít, ha felismerjük saját erőforrásainkat, és észrevesszük, hogy a sporton kívül miben tudjuk még ezeket kamatoztatni. Mert mindenkiben ott van a lehetőség, csak megfelelően kell kiaknázni.